Az adóhatósági ellenőrzések során állandóan felmerülő téma a munkavállaló költségeinek munkáltató által történő megtérítése. Ehhez kapcsolódóan az egyik „örökzöld” kérdés a munkába járással kapcsolatos költségek átvállalása.
Ahhoz, hogy a témát megfelelően körbe járjuk, több jogszabályt is figyelembe kell vennünk, mégpedig a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) részletszabályait, a Munka törvénykönyvéről szóló törvény (Mt.) rendelkezéseit és a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. számú Korm. rendelet (Rendelet) szabályait.
Az Mt. értelmében „a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban indokoltan merült fel”. Ilyen indokolt költség lehet a munkába járással kapcsolatos utazás is, amelynek költségtérítésére vonatkozó szabályokat rendezi a fenti Rendelet. Az Szja törvény a munkába járás értelmezésénél a Rendelet szabályaiból indul ki.
A Rendelet értelmében munkába járásnak az alábbiakat kell tekinteni:
- a közigazgatási határon kívülről történő helyközi vagy távolsági utazás
- az átutazás céljából használt helyi közösségi közlekedés
- a közigazgatási határon belüli utazás, amennyiben nem megoldható sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel az eljutás a munkavégzés helyére
- a közigazgatási határon belüli utazás, amennyiben csak olyan helyi közösségi közlekedéssel oldható meg az eljutás, amelynek útvonalát azért létesítették, hogy elérhetővé váljon a település külterületén lévő munkáltató
Az Szja tv. a munkába járással kapcsolatosan két juttatási formát nevesít. Az egyik a nem önálló tevékenységgel kapcsolatban adható munkába járás térítése, a másik a csoportos személyszállítás.
A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál adómentes az a juttatás, amelyet a munkavállaló a Rendelet szerinti munkába járás címén kap. Ez lehet a bérlet vagy jegy árát meg nem haladó értékű juttatás vagy a kilométer alapú költségtérítés (15 Ft/km).
Napjainkban egyre elterjedtebb, hogy a közlekedési szolgáltatók papír alapú bérlet, jegy helyett olyan utazásra jogosító kártyát vezetnek be, amely jegyváltás nélkül, az ország egész területén díjmentes utazást enged a tulajdonosának és ezen kívül egyéb kedvezményeket is biztosít. Az ilyen típusú kártyák tulajdonosai olyan plusz szolgáltatásokat is igénybe vehetnek, amelyek megtérítése esetén a munkáltató nem kizárólag a munkába járást térítené meg, ezért ilyen kártyák munkáltató által történő megtérítése adóköteles.
Előfordulhat, hogy bizonyos rendkívüli esetekben nem marad más megoldás a munkavállaló részére, mint személyszállítási szolgáltatás (taxi) igénybevétele. A Rendelet alapján erre vonatkozóan is járhat az Szja tv.-ben meghatározott költségtérítés, amennyiben
- A munkavállaló lakóhelye és a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés.
- A munkavállaló munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést. Hosszú várakozásnak minősül az az időtartam, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja. Tehát, ha valakinek két órát kell várnia egy olyan távolsági buszra, amelynek menetideje 30 perc, akkor az megfelel a hosszú várakozás jogszabályi feltételének.
- A munkavállaló mozgáskorlátozottsága, súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni.
- A munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy 10 év alatti köznevelési intézményben tanuló gyermeke van.
Fentiek alátámasztásához minden esetben indokolt a megfelelő nyilvántartás, amely részletezi az érintett munkavállalókat, az igény felmerülésének indokolását, idejét és az összegszerű meghatározást.
Az általános adóhatósági megközelítés azonban jellemzően mégis az, hogy taxi szolgáltatás igénybevételével kapcsolatban felmerült költségeket az Szja tv. szerinti csoportos személyszállítás keretében tekintik adómentesen elszámolhatónak. Ehhez azonban szükséges megfelelő nyilvántartással igazolni, hogy a munkavégzés érdekében történt és a munkáltató legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodott.
Az elmúlt időszakban számos vállalatnál előfordult, hogy a rendkívüli járványügyi helyzetre való tekintettel a munkavállalók a munkába való bejutáshoz igénybe vették a taxi szolgáltatást. Sajnos a covid-helyzet miatt kiadott rendkívüli intézkedések között sem volt olyan, amelynek alapján a munkavállalónak lehetséges lett volna adómentes költségtérítést adni a munkába járás taxiköltségére.
A munkába járás címén adott költségtérítés esetén tehát javasolt megvizsgálni, hogy az beletartozik-e valamelyik fenti adómentes kategóriába és ha igen, a munkáltató rendelkezik-e megfelelő nyilvántartással annak alátámasztásra. Ezen feltételek teljesülésének hiányában a munkáltató által megtérített összeg a munkavállaló nem önálló tevékenységből származó adó- és járulékköteles jövedelme, amelyet a bérre vonatkozó szabályok szerint kell számfejteni.